Ha valaki akár csak egy kicsit is figyel, máris rájöhet, hogy az opening szövege nem más, mint Edmond Dantes sorsa, akár ő is énekelhetné.

Nézzük csak!

So tonight I'll sang a song to all my friends also to those we won't be see again, to those i know and those i still adore, and i just want to see once more and i just pray that you will love me and trust me laugh with me and cry with me spend those silent times with me love me evermore, love me evermore

You and I were lovers but our dreams not soured by life and than my friends betrayed me meant you never would my wife

Harsh words were said and lies were told instead and I did ever make to you cry (but love can make us weak and make us strong and before to very long i was totally in love with you i bathed in you lost in you get invated by you amazed by you dazed by you nothing can go wrong nothing can go wrong)

Ma éjel énekelni fogok egy dalt az összes barátomnak, azoknak is, akiket már nem fogunk többet látni, ezt tudom, de még mindig imádom őket, csak mégegyszer látni szeretném, csak azért imádkozok, hogy szeretni fogsz és megérteni, velem nevetni és sírni, hosszú csendes időt eltölteni, örökké szeretni engem, örökké szeretni engem

Te és én szeretők voltunk, de az álmainkat nem válthatta valóra az élet, utána a barátaim elárultak, ami azt jelentette, hogy sose lehetsz a feleségem

Kemény szavakat mondott ami hazugság volt, sose akartalak sírásra késztetni (de a szerelem gyengévé és erőssé is tehet és még régen nagyon szerelmes voltam beléd, fürödtem benned, elvesztem bennem, meg lettem hívva általad, csodálatosan éreztem magam, kábultnak éreztem magam, semmi se fordulhat rosszra, semmi se fordulhat rosszra)

(Azért tettem zárójelbe a végét, mert az már nincs benne az openingben.)

Szóval az első versszak arról szól, hogy Edmond semmi különösre sem vágyott és senkivel sem akart gonoszkodni. A második már a fordulatról szól. A harmadik eleje szintén, bár a végén ismét csak az elsőhöz hasonló hangot vesz.

Úgy hangzik, mintha részenként Mercédes-hez beszélne, pl. második verszak eleje és az opening utolsó sorában mintegy bocsánatot kér tőle azzal, hogy neki egyáltalán nem akart ártani. Persze az első és a harmadik verszak vége is rá vonatkozik.

A harmadik versszak eleje valószínűleg Villefort bíráskodására vonatkozik.

Az, hogy a szerelem milyenné teszi az embert Fernand-ra és rá egyaránt vonatkozik. Fernand-t például gyengévé tette, nem tudott ellenállni, azonban erőssé, mert képes volt Edmond-ot If várába juttatni.

Edmond naívsága se maradt ki belőle, az 1. és a 3. vszk utolsó sorai ezt mutatják be.

Ha már elemezgetünk meg lehet azt is állapítani, hogy az egész melankólikus (gyengébbek kedvéért beletörődő) hangvételű.

A bosszú teljesen kimaradt belőle, ezért úgy is fel lehet fogni, mint egy előhang-ot, vagy sorozat módra: az előző részek tartalmából :)

Mit is mondhatnék még? Hááát... Talán azt, hogy irodalom órára semmit sem elemeznék ki így.